Ismét Rejtő, ezúttal a Vesztegzár a Grand Hotelben c. alkotás. Hősünk a vesztegzár alá vett szállodában bujkál inkognitóban és illegalitásban, a nélkül, hogy szobája lenne, ám már ideje fürdenie és borotválkoznia. Az alábbi eseménysor következik:
"Az asztalon egy kulcs. Egy főkulcs! Erről ordítozott az a nő, hogy hozza le Martin. Ez minden ajtót nyit! Hurrá!
Azonnal beköltözik egy lakatlan szobába. Sőt! Fürdik is. Csak borotválkozhatna már, mert ijesztően kinőtt a szakálla... Miután van főkulcs... Istenem... Egy borotva nem nagy érték, tízet küld majd az illetőnek... Szóval a főkulccsal szerez borotvát is.
Hopp!
Összeborzadt... Hogy mit tesz a kényszerűség. Zsebre tette a kulcsot, és elindult borotvavadászatra. A folyosó egy homályos sarkába húzódott... Távolabb éppen nyílt egy ajtó, szürke ruhás férfi lépett ki, megfordította a kulcsot a zárban, zsebre tette, és elindult a lépcsőn. Ez lemegy a hallba vagy az étterembe. Gyerünk!
Kizárta az ajtót. A főkulcs simán fordult. Belépett. Nem kellett sokáig keresgélni, a mosdó üveglapján ott feküdt a teljes készlet: borotva, krém, timsó és fenőszíj.
Gyorsan zsebre tette a borotvát és a krémet. Elsőrangú. A penge gyönyörű, gyöngyház nyelű, a nyélen arany betűkkel ez állt: "Sidney Crick". Nem vett el mást, csak még egy szappant és törölközőt, azután elsietett.
No most. Melyik szoba üres? A félemelet bizonyos, hogy tele van. A csigalépcsőn felosont a másodikra.
Nono!
A konyhaliftnél ott áll egy szolga. Leült szépen, a falhoz lapulva.
- Na gyerünk! - kiabál be az éttermi lift aknájába a szolga. - Mi lesz?
- Hallja, ne kiabáljon. - Wolfgang igazgató úr tűnik fel a folyosón.
- Bocsánat, de a márki türelmetlen.
- Akkor se kiabáljon. A szőnyeggel mi van?
- Kis zavar volt... Kitettem a folyosóra, hogy majd a raktárba vigyem... És eltűnt...
- Mit mesél?
- Martin azt mondta, hogy ő tévedésből Bruns úr szobájába vitte. De nem láttam ott...
- Hát ezért repül... Rendőrségre kerül... Hová lett Bruns szobájából?! - kiabálta magából kikelten a szállodás.
- Lehet, hogy ott van valamelyik fiókban. Az angol utálja a szőnyeget, és talán belökte valahová...
- Miért nem nézték meg?
- Mert... csak a jelenlétében lehet a szobáját takarítani, és nem mer senki a fiókokhoz nyúlni. Goromba ember.
- Hát ezt még elintézzük! Ezt a gazságot... Ha holnap nincs meg a szőnyeg, akkor nagyon megjárja... Érti?
- Igen...
Zúgott a kis lift. Jött a márki vacsorája. A szolga levette, és visszaküldte a liftet.
- A 102-esben ott van még az elázott ágynemű. Azt holnap hordják le! A beomlott faldarabokat is takarítsák el.
Az igazgató dühöngve távozott. A szolga vitte az ételt. Félix előjött a csigalépcső rejtekéből. Van már szoba! A 102-es bizonyosan üres, ha egyszer beomlott a fal. Ebben a pillanatban rövid zúgás, megállt a lift a második fogással. Egy szép fél sült csirke feküdt a tálon. Ezt nyomban zsebre vágta, és sietett a 102-esbe.
XXXIV
A bomlott fal miatt lakatlan szobában az ázott vakolat penészszaga érződött. Gyorsan bement a fürdőszobába, és megeresztette a csapot. Zuhogott a meleg víz. Még ez a nagyszerű érzés, hogy fürödni fog, ez sem oldotta fel keserű szájízét és rossz közérzetét... Valami van vele. A csirke sem ízlett, pedig régen nem evett. A felét kidobta az ablakon. Mindent kirakott a zsebéből egy székre. A főkulcsot, a szappant és a Sidney Crick jelzésű gyöngyház borotvát. Azután megfürdött, és a kádban ülve bedörzsölte arcát a szappannal. Majd a tükör elé állt, és borotválkozni kezdett. Éppen hogy elkészült a fél arcával, amikor nyikordult a kulcs a zárban... Jönnek!... Lassan, nyugodtan az ablakhoz hátrált, kezében a szappan és a krém. A székről felkapta a főkulcsot. A ruha messze van, egy fogason, az ajtó mellett...
- Így!... Ide tegyétek a szőnyeget, ebben a szobában úgy sincs - mondta Wolfgang. - És nem kell beszélni róla, majd jövőre kitisztítjuk.
- Mitől van ez a csúf folt a szőnyegen?
- Egy üveg pálinka ömlött rá. Szégyellhetik magukat. Csak meg kellett volna kérdezni Brunst. Nyomban mondta, hogy a szőnyeget ő lökte be a komódba...
Félix megkönnyebbült. Ezek nem jönnek ide.
- Különben jobb lesz ezt a szőnyeget a fürdőszobába tenni, a kád elé.
Puff!
Csak annyi ideje volt, hogy villámgyorsan kilépjen a kisablakon, és behúzza, amennyire tudja. Ott állt a világítóudvarban, két emelet magasságban, ég és föld között lebegve egy vaslétrán, teljesen mezítelenül.
- Hallatlan pimaszság! - süvöltött Wolfgang hangja. - Valamelyik gazember ide jár ruhát váltani!... És fürödni...! Vigye ezt a vacakot az irodába! És amelyik gazember nem tud elszámolni a váltóruhájával, az meglakol ezért. Banda! Gyerünk! Gyerünk!
...Elvitték a ruháját. Ott állt a borotvával és a főkulccsal, félig szőrös arccal, ruha nélkül.
A kulcsot, a borotvát és a szappant egy törölközőbe tette, és mint valami batyut a karjára kötötte. Azután kilépett a vaslépcsőre.
Izgalmas ruhavadászat vette kezdetét."
Hősünk ugyebár meztelenül kint reked, ez még többször előfordul a mű során, ezért lett a filmváltozat címe is a "A meztelen diplomata."
