Nekem a szobrok is bejonnek, a hosszu labu elefantokkal, a fiokos noi testekkel, meg a mankokkal. A mankok a festmenyeken is visszakoszonnek, ha jol emlekszem egy reg olvasott eletrajzi konyvbol, gyermekkori emlekek egy nyaralasbol, ahol az egyik baratja anyjanak akkora mellei voltak, hogy Dali arrol kepzelgett, hogy ilyen mankokkal tamasztana ala oket. A szinten hosszu labu elefantos repro amit a velencei muzeumban megvettem, a
Szent Antal megkisertese, ami evekig logott bekeretezve az etkezom falan, mig vegul meg nem untam. Egy darabig ajanlgattam sokaknak, de senkinek sem kellett, vegul dicstelenul egy lomtalanitason vegezte. Meg volt egy fotom arrol, hogy ket nap alatt az utcarol mindent szethordtak, a lestrapalt vacak butoroktol a torott muanyag gyerekjatekokig, csak a bekeretezett Dali festmeny allt napokig erintetlenul a szemetkupac tetejen. Na az a foto onmagaban megallta volna a helyet egy dadaista kiallitason. Jo, a
homaros telefon szerintem is netto pofatlansag.
Es hogy valami nyomokban on-topic is legyen: