Ajánlás: A belinkelt zenével együtt, azt hallgatva olvassátok. Úgy lesz teljes a hatás.
Tizenhatodik fejezet
SicTransitA kölnivíz műhelyt még a dédapja alapította. Nagyapja a helyi templomban kántorként minden misén segédkezett a papnak celebrálni. Ez viszont nem akadályozta abban, hogy mikor nem misézett, haute couture kölniket komponáljon fiával, SicTransit apjával. Tisztességes iparosok voltak. A jól elvégzett munka becsülete fontos, és mások tisztelete vezérelte munkájukat.
Tranyó szinte a műhelyben nőtt fel. Mikor nem ott volt, nagyapját elkísérve a pap mellett ministrált a templomba. A műhelyben sokat segített. A miséken pedig áhítatosan működött közre. Jó gyerek volt. Nagyapja sokat foglalkozott vele. Megtanította a Jóisten tiszteletére és megszeretette vele a Szentírást, amit később Tranyó már szinte betéve tudott. Volt egy különleges képessége, amit egész családja a Jóisten ajándékának tulajdonított. Az illatokat belső hallásával dallamként is érzékelte, zenének élte meg. És fordítva, egy-egy dal, vagy komolyabb opus hallatán szagokat, sőt egész illat kompozíciókat érzett.
Első, még gyermekként alkotott, kölnivízét például Smetana: Moldvája ihlette. A parfüm fej illata diszkréten, kellemesen indította a kompozíciót. Először a levendula és rózsafa jegyek jöttek elő. Majd kicsivel később felsejlett, majd markánsan kiteljesedett a bergamott és a menta. Az idő múlásával aztán feltárult a szívillat. Neroli, zsálya szerecsendió és kömény. Végül több óra múltán az alapillat letisztult aromaelegye váltak hangsúlyossá. Cédrus, mósusz szantálfa és vetriver. Egyesek még tölgymohát is fel véltek fedezni benne.
Tehetségét Versailles-ban, majd Padovában csiszolta tovább. Először a tudományos alapokat sajátította el. Majd a termodinamika és a kémia alapvetéseit. Ezt követően az alapanyagokkal foglalkozott behatóan. Pontos illatemlékeket jegyzett meg a mintegy 150, a parfümök világának alapköveit jelentő illatokról. Tanulmányozta a parfümök előállításának fortélyait. Végül az emberi érzékelés mikéntjébe ásta bele magát. Miután tanulmányait befejezte, visszatért a családi céhbe. Legszívesebben borotvaszappanokat, krémeket készített. Évszakoknak és hangulatoknak megfelelően. Új technikákat talált ki. Szenvedélyesen kutatta a letisztult, eredeti illatokat. Az egyszerűt és mégis egyedit kereste. Csak minőségi alapanyagokkal volt hajlandó dolgozni. JenesSanyi apjának, a borbélynak, is szállított. Neki kemény szappant, birkafaggyúból és lanolinból. Ehhez jöttek a különböző organikus alkotók és az illatok. A szappant SicTransitnak nevezte, mert ugyan a világi dicsőség elmúlik, de az isteni nem. És ebben a szappanban volt valami "isteni". Kellemesen, visszafogottan "tiszta" fás, citrusos illata sokáig megmaradt. Zsíros, tömött habját könnyen le lehetett mosni, ugyanakkor nem száradt ki, és nem szárította ki az arcot. Ráadásul nagyon sokáig elég volt.
Akárcsak a többiek, furcsa álom által vezéreltetve jött a tópartra. Neki Szent Mihály arkangyal jelent meg. Szárnyai súrolták a mennyezetet. Aranyos páncélja világított a sötétben. Kezében pajzs és hosszú kard. Nevén szólította.
- SicTransit. Ébredj! Szükségem van a segítségedre a gonosz elleni harcban. Légy két nap múlva hajnalban a Salmo házával szembeni tóparton. Ott tudni fogod, mit kell cselekedned. És legyen nálad íjad teli tegezzel.
Mikor álmát elmesélte nagyapjának, az nem lepődött meg. Egy kendőt varrt unokája kabátja bélésébe, amire a 91.-k zsoltár volt ráhímezve:
ÉN A FELSÉGESNEK A REJTEKÉBEN LAKOZOK, A MINDENHATÓNAK ÁRNYÉKÁBAN NYUGSZOK.
AZT MONDOM AZ ÚRNAK: TE VAGY OLTALMAM, VÁRAM, ISTENEM, TEBENNED BÍZOK!
MERT TE SZABADÍTASZ MEG ENGEM A MADARÁSZNAK A TŐRÉBŐL, A VESZEDELMES DÖGVÉSZTŐL.
TOLLAIDDAL FEDEZEL BE ENGEM, ÉS SZÁRNYAID ALATT LESZ OLTALMAM, PAJZS ÉS PÁNCÉL A TE HŰSÉGED.
NEM FÉLEK AZ ÉJSZAKAI IJESZTÉSTŐL, A REPÜLŐ NYÍLTÓL NAPPAL,
A DÖGVÉSZTŐL, AMELY A HOMÁLYBAN JÁR, A DÖGHALÁLTÓL, AMELY DÉLBEN PUSZTÍT.
ELESNEK MELLŐLEM EZREN, ÉS JOBB KEZEM FELŐL TÍZEZREN, ÉS HOZZÁM NEM IS KÖZELÍT.
BIZONY, SZEMEIMMEL NÉZEM ÉS MEGLÁTOM A GONOSZOK MEGBÜNTETÉSÉT!
MERT AZT MONDTAM ÉN: AZ ÚR AZ ÉN OLTALMAM, A FELSÉGEST VÁLASZTOTTAM AZ ÉN HAJLÉKOMMÁ:
NEM ILLET ENGEM A VESZEDELEM, ÉS CSAPÁS NEM KÖZELGET AZ OTTHONOMHOZ,
MERT TE AZ ANGYALAIDNAK PARANCSOLTÁL FELŐLEM, HOGY ŐRIZZENEK ENGEM MINDEN UTAMBAN.
KÉZEN HORDOZNAK ENGEM, HOGY MEG NE ÜSSEM LÁBAMAT A KŐBE.
OROSZLÁNON ÉS ÁSPISKÍGYÓN JÁROK, MEGTAPOSOM AZ OROSZLÁNKÖLYKÖT ÉS A SÁRKÁNYT.
MIVEL RAGASZKODIK HOZZÁM, MEGMENTEM ŐT, OLTALMAZOM, MERT ISMERI NEVEMET.
HA KIÁLT HOZZÁM, MEGHALLGATOM, VELE LESZEK A NYOMORÚSÁGBAN, KIRAGADOM ONNAN, ÉS MEGDICSŐÍTEM ŐT.
MEGELÉGÍTEM HOSSZÚ ÉLETTEL, GYÖNYÖRKÖDHET SZABADÍTÁSOMBAN.
- Kedves unokám, tedd, amit a Jóisten parancsolt- mondta, és ezzel útjára bocsájtotta unokáját.
SicTransit tehát most ott guborgott Longball mellett. Éppen fél térden kémlelt ki a magas sás mögül, mikor bensője mélyéből felszínre lobban egy melódia: Valkyrie
http://www.youtube.com/watch?v=7AlEvy0fJto . Becsukta szemét. Mélyen, lassan, beszívta a levegőt. Érezte a víz illatát, a parti fű szagát, a közeli erdő fáinak, mohájának fanyar, fás aromáját. Volt azonban még valami nehezen meghatározható szag-keverék a levegőben. Vér, izzadtság, adrenalin szag. A küzdelem szaga. Érezte, közel a cselekvés pillanata. Keresztet vetett és csendben imádkozni kezdett Szent Mihály arkangyalhoz:
- Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: Parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Amen
Fuvallat futott végig a parti sáson. Fejében a zene erősödött. Vére pezsegni kezdett. Aztán Longball intésére elindultak. Az energia egész bensőjében szétáradt. Először óvatosan, aztán egyre gyorsuló léptekkel, szinte már futva, közeledtek a csatatér felé. Még lőtávolon kívül. Közeledtek. Futottak. Longball egy kicsit előrébb. A másik kettő tőle kissé lemaradva, jobbra, balra. Ék alakban. Már nyílt terepen, de még mindig észrevétlenül. Idegpályáikon a gátját vesztett adrenalin folyóként áradt szét. Az idő lelassult. Észlelésük kifinomult, letisztult. Tranyó tágra nyílt szemekkel nézte eléje táruló látványt. Az erdő szélén tolongtak a kóborok. A tömeg közepén két alak, egymásnak háttal. Küzdöttek a tömeg ellen. Hirtelen szagok kavalkádja csapta meg érzékeny orrát. Ekkorra a zene már tombolt fejében. A fegyverek csörömpölése, a halálhörgés, a vér, kiontott belek, a bélsár gyomorforgató szaga beterítette a partot. Látása leszűkült Megfeszítette íját és célzott. Ajkai hangtalanul mozogtak, miközben a 144:1 zsoltárt mormolta:
- Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
Eldördült Longball hosszú puskája. Szinte egyidőben SicTransit eleresztette első nyílvesszőjét. Az idő szinte megállt. A dupla dárda formájú hegy sivítva hasította a levegőt. Egy nagy, kigyúrt kóbor idegtépő lassúsággal lépett bele a nyílvessző röppályájába. Tompa pukkanással nyakán a bőr lassan kettényílt. A nyílvessző behatolva felhasította artériáját, és kiszakította gigájával együtt ádámcsutkáját. A vessző mit sem veszítve lendületéből tovább röppent eredeti célja - egy másik, éppen Salmora támadó kóbor veséje - felé. SicTransit a nyaki artériákból kiáramló vörös vérpermeten keresztül a látta, amint a vessző mélyen belefúródik a kóborba, miközben már a második vesszővel feszítette az ideget.
- Jótevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; pajzsom, és az, a kiben bízom.- Folytatta a zsoltárt.
Következő célpontja egy hátrébb, a két bajtárs felé futó alak volt. A nyílvessző, a negyedik bordaközön keresztül a testbe csapódva, átszakította a bal tüdőlebenyt és szétroncsolta a szívet. Végül a jobb oldali ötödik bordába ágyazódott be, félig kettérepesztve azt. A nagy erejű becsapódás hatására a támadó - vadász kifejezéssel élve - "tűzben rogyott össze". Ekkorra már Tranyó a fejében harsogó zene ütemére mozgott. Célzott. Lőtt. Új vesszőt tett az idegre. Ismét célzott. Lőtt. Közben párduc módjára változtatta helyét a csatatéren. Immáron ő maga volt a halál angyala. A megváltó eszköze. Szent Mihály lándzsája.
A dráma tetőfokára hágott. Akiket eltalált vagy megmerevedetek, vagy görcsösen rándultak össze. Egyre csak hullottak az oldalukba, hátukba, tarkójukba, nyakukba csapódó nyilaktól. A felszakított bőr alól a szétroncsolt artériákból sziszegve szökött ki a vér. Toroklövései nyomán pedig csak saját vérükben fuldokló, gurgulázó, görcsösen rángatózó tetemek maradtak. A kiömlő vértől a föld iszamos dágvánnyá változott. A kóborok csetlettek botlottak elbukott, haláltusájukat vívó társaikon. Nyílvesszők rendet vágtak a gonosz tömegén. A kóborok támadása megtört, a sorok között zavar és kuszaság urhodott el. A két barát közvetlen közelében szinte egyszerre estek össze a támadók.
És ekkor a nap első sugarai megjelentek a parton. Aki nem hullott el, az megzavarodva a nem várt támadástól és a napsugaraktól elvakítva menekülőre fogta a dolgot. A csata kimenetele megfordult. Üldözőből üldözött lett. Vadállatból zsákmány. A baráti hűség legyőzte a halált. Az éjszakának vége. A reggeli ragyogásban hárman közeledtek a parton. A gonoszt utolérte végzete! A kéjsóvárság, a szabad rablás, a kapzsiság, a hatalomvágy fanatikus adeptusai, a kóborok, döntő vereséget szenvedtek. A könnyű zsákmánynak ígérkező Salmo és a sérült Toportyán olyan ellenállást tanúsítottak, ami meglepte a hazátlan bitangokat. Eleddig ugyanis a zsarolás, a cinkosság és a terror eszközeivel könnyen elbántak a környéken élőkkel. Nyílt összetűzésre csak elvétve került sor. Most azonban ráadásként, csodálatos módon, megjelentek még olyanok is, akik a régi értékek szerint éltek. Akik a közösséget, a másokért való felelősséget ugyanolyan fontosnak tartották, mint saját boldogulásukat. Mert volt hitük. Mert összetartottak. Ezért tudott győzedelmeskedni ez a pár EMBER az élő halottak serege felett.
Sic Transit Gloria Inferni! Így múlik el a pokoli "dicsőség"
Folyt. köv.
