Nekem is van bő öt éves kovászom, szívesen adok.
A vízmennyiséghez: a városi-gyerek-dagasztás-nélküli-kenyere ragacsos, csak edényben süthető. Rendes, dagasztott kenyeret is lehet sok vízzel csinálni, ez kb. 3 dl a kilós kenyérhez. Kicsit ragad, kelés közben lassan kilapul, ezért ez is csak edényben tud megsülni. Így csináltam sokáig, még akkor is, amikor átálltam kovászosra.
Aztán beleolvastam Limara könyvébe, és kipróbáltam kevesebb vízzel, kb. 2,5 decivel. Na, ez a tuti, edény nélkül keleszthető és süthető, szépen be tudom tenni a samottlapra, nem folyik szét, megemelkedik magasra. Sőt, ha nem vagdosom be elég mélyen, akkor szétreped oldalt is. (Nálam pl. 500g liszt, 320g kovász, 250ml víz, és ez dekára pontosan egy kiló kenyeret ad. 275 ml (azaz +10%) vízzel kilapul a tészta már kelés közben is, és hiába pofozgatom újra össze, a sütés elején megereszkedik kicsit, nem lesz szép magas).
A liszthez: BL annyit tesz, mint búzaliszt (és jessz, RL: rozsliszt). A szám a hamutartalmat jelenti, ami arányos a számunkra fontos összetevőkkel, leginkább a sikérrel. A BL55 süteményekhez való, kenyértésztának gyenge lesz a szerkezete, szóval BL80 a minimum, ebből lesz a fehérkenyér. BL112, ami még kapható és majdnem fehér kenyeret ad.
A hőfokhoz: az elején érdemes a maximumot használni (ez villanysütőben általában 250 fok). Én 10-15 perc után kiveszem a gőzölő edényt, és 190-200 fokon folytatom a sütést, ami a kilós kenyérnél legalább 50 perc.
Összefoglalva: BL80, 250ml víz egy kiló kész kenyérre számolva – és folyamatos kísérletezés a vízmennyiség csökkentésével, illetve a hőfokkal.