A következő kés szintén vaterás beszerzés (a második és egyben utolsó

).
Valamiért megfogott. Talán a neve vagy a logó a nyélen...

Nem tudtam ellenállni neki. Mondjuk túl nagy anyagi áldozatot nem követelt.

A pengéből egy elég csúnya csorbát kellett kiszedni. A műanyag nyél is kuka volt. Szürkemarha szaruból kapott újat. Az ék jobb híján mamutagyar

(hirtelen nem találtam más világos anyagot.

) A logót úgy-ahogy sikerült átmentenem. Egyébként nagyon jó kés. Az egyik kedvencem.

Carl Rader Solingen:


És az eredeti állapot:
