A következő kés szintén vaterás beszerzés (a második és egyben utolsó
).
Valamiért megfogott. Talán a neve vagy a logó a nyélen...
Nem tudtam ellenállni neki. Mondjuk túl nagy anyagi áldozatot nem követelt.
A pengéből egy elég csúnya csorbát kellett kiszedni. A műanyag nyél is kuka volt. Szürkemarha szaruból kapott újat. Az ék jobb híján mamutagyar
(hirtelen nem találtam más világos anyagot.
) A logót úgy-ahogy sikerült átmentenem. Egyébként nagyon jó kés. Az egyik kedvencem.
Carl Rader Solingen:
És az eredeti állapot: