Neki meg elég egy jó hangszer + 1 db vonó a nagyon szép tiszta hangszínhez.
Minek túl sokat kínlódni?
Ha úgy nézzük, akkor maga a hangszer is egy effekt. Azonban a hangszeren meg kell tanulni játszani, az effektekkel meg "pótolni" lehet némi technikai hiányosságot, illetve hatásvadászkodni lehet velük. Csak amíg egy zenész, vagy egy jó fülű ember kiszúrja ezt a hiányosságot, vagy hatásvadászatot, addig az átlagpógár hanyattvágódik a "produkciótól".
Igen, értem mire gondolsz.
Gyönyörű, ahogy játszik Savall neki tényleg nincs szüksége semmire, ahogy Django Reinhardtot vagy Andrés Segovia-t sem tudom elképzelni egy effekthegy mögött. Csak arra szerettem volna reagálni, hogy vannak olyan zenészek, akiknél sem technikai hiányt, sem hangszerbeli gyengeséget nem kell leplezniük a hangzás mögött. Habár komolyzenei műveltségem elég hiányos, azért ott is voltak korszakok. Ami 1750-ben előremutató volt, lehet hogy 1790-ben már kicsit ósdinak tűnt. Elsősorban könnyűzenén nevelkedtem, ott meg szinte évről-évre változnak a hangzásbeli irányok. Kicsit másképpen szól a dob, szikárabb, vagy éppenhogy teltebb a hangzás. Ha tíz évvel korábban, vagy később vették volna fel a rockzenei klasszikusokat, egészen másképpen szólnának, lehet hogy elveszne belőlük az, ami miatt sikeresek lettek. A Whole Lotta Love mai technikával lebontaná a falat, olyan idegesítően túlkompresszálva vennék fel, de ha ma valaki az akkori Led Zeppelin hangzással venne fel egy számot, kapná a savat a vékonykán szóló gitárok miatt.
A népzenével kapcsolatban teljesen igazad van, nagymamám a mai napig elénekelget autentikus palóc nyelvjárásban (van, aki nem is érti hogy mit mond, haha) és tényleg van egy kis különbség aközött, ahogy akkor énekeltek és aközött ahogy elképzeljük, ahogy akkor énekeltek. Nyilván egy jó mai énekes leénekelné a régieket, azonban akkor tényleg nem jutott máshogy valaki zenéhez, csak ha ő maga énekelt, úgy ahogy legjobban tudott.
A zene nem csak arról szól, hogy profiként másnak, ezreknek, millióknak kikezdhetetlen minőségű művészettel irdatlan katarzist okozz. Hanem arról is, hogy „egyéniben” magadnak örömet szerezz, akár csak azzal, hogy furulyán végre hiba nélkül, tisztán eljátszod a Hej, Vargáné káposztát főzt. Vagy közösségibb élményként, hogy összeülünk páran, és együtt zenélünk, a magunk örömére, akármilyen hangszereken, és igen, akárhogyan, ha az nekünk örömet okoz.
Így van, még azt is mondanám, hogy a zenélés is olyan, mint a nyelvtudás. Még rosszul is érdemes megtanulni. Fejleszti a memóriát, a kéz koordinációt, a hallást, közösségépítő ereje van. Fájdalmasan kevés ember játszik ma hangszeren, ahhoz képest hogy már mennyire elérhető bárki számára egy használható gitár, szintetizátor stb.. Régen az is hozzátartozott egy úrilány műveltségéhez, hogy le tudott ülni a zongorához.
Egész egyszerűen jó szórakozás még a szobában fejhallgatóval is nyűglődni, akkor is ha kritikán aluli a végeredmény. Ahogy Kodály mondta a Híres idézetek (
) című könyvben: a zene mindenkié.
(PBF hozzászólása egyáltalán nem volt bántó, érdekes gondolatok indított el. Na meg én azért Magyarország legpronyóbb fórumán szocializálódtam, ahol egymást személyesen ismerő emberek jelentették fel a másikat a bíróságon egy komment miatt, rendszeres az "autóba ülök, tudom hol laksz", egymás kezének eltörésével fenyegetés
)
