Köszi a topikért. Az olvasás nálam is meghatározó az életemben, de sajnos egyre kevesebb a időm rá.
Ami szinte az életben maradáshoz kell nekem, az a líra: versek az ókortól a kortársig. Kiemelten Arany, József Attila, Radnóti, Kányádi, Faludi, Yeats, Jeszenyin, de persze sokan mások is.
Prózában vannak nagy, kvázi szemléletformáló olvasmány-élményeim, amiknél persze szerintem az is sokat számított, hogy mikor olvastam őket: Móra, Gárdonyi regényei (Egri csillagok, Láthatatlan ember), Pál utcai fiúk, Legyek ura, Édentől keletre, Varázshegy, Öreg halász és a tenger, Vörös és fekete, sok-sok Móricz, Krúdy, Mikszáth, réges-rég a nagy Cooper féle indiánkönyv és a Winnetou, Rejtő pedig bármikor.
Az a jó az olvasásban (meg még a művészet sok ágában), hogy nem csak maga az olvasás (mű élvezete, megismerése) az élmény, de sokszor tud az ember bizonyos élményekre támaszkodni később, akár évtizedek múltán is.
Eco is az éllovasok közé tartozik nálam. A Hat séta... mellett a kedvecem a Rózsa neve és a Focault inga, szerintem a két legjobb regénye. Az utóbbiban külön kedvencem az ezotériának és összeeskü elméleteknek tartott igen-igen görbe tükör.