Timor Vermes
Nézd, ki van itt
/ részlet /
Történet szerint, Adolf Hitler 2011-ben, Berlinben tér magához, s itt indul egy Hitler szemszögéből mutatott, groteszk görbetükör a jelenünkről.
Bebizonyítva, hogy a néven kívül más nem változott.
De egy kis kiragadott szöveg, a könyvet bátran merem ajánlani.
"XXXII.
Bámulatos, milyen utakat választ a gondviselés, hogy célba juttasson bennünket. Gondoskodik róla, hogy az egyik elessék a lövészárokban, a másik viszont túlélje. Egy kis szakadár pártocska gyűlése felé vezeti lépteit az egyszerű őrvezetőnek, aki később millió párttagot üdvözöl Nürnbergben. Gondoskodik róla, hogy kiválasztottjának pályáját egy év börtön szakítsa meg, csak azért, hogy végre legyen ideje megírni egy nagy könyvet. Gondoskodik arról
is, hogy a nép nélkülözhetetlen vezére egy török bohóc műsorában találja magát, akit aztán oly mértékig felülmúl népszerűségben, hogy valósággal rátukmálnak egy saját műsort. Mindezek után biztos vagyok benne: a gondviselés rendezte úgy, hogy Krömeier kisasszony ne értsen a borotvapengékhez. Mert eljött az ideje, hogy szünetet tartsak, és magamba szálljak. Nem mintha egy pillanatig is kételkedtem volna visszatérésem értelmében, ám az aktuális események sodrában átmenetileg a háttérbe szorult annak kiderítése, hogy pontosan mi is a célja velem a gondviselésnek. Nem is tűnt olyan sürgősnek, mivel a legdurvább megaláztatások és nélkülözések ideje elmúlt. A sors pedig, akárcsak annak idején Bécsben, úgy döntött, másodszor is felnyitja a szemem. Addig csak elvétve kerültem érintkezésbe a mindennapi élettel, az apró-cseprő ügyek intézését Krömeier kisasszony vállalta helyettem. Csak akkor derült ki sorra, mennyire megváltoztak bizonyos dolgok, amikor egyszer-egyszer magam intéztem a beszerzéseimet. Rendkívül hiányzott például a régi jó borotvám. Új életemben hosszú ideig kénytelen voltam azokkal a műanyag eszközökkel beérni, amelyeknek annyi volt az előnyük, hogy több – kivétel nélkül alkalmatlan – pengét variálva lehetett kellemetlen nyúzatásnak kitenni az arcbőrt. A csomagolás feliratából arról értesültem, hogy ezt a gyártó hatalmas előrelépésnek gondolja, főleg az előző verzióhoz képest, amely eggyel kevesebb pengét tartalmazott. Én viszont továbbra sem tudtam semmiféle értéktöbbletet fölfedezni benne a régi, jól bevált, egypengéjű borotvához képest. Krömeier kisasszonynak hosszan magyaráztam, hogy néz ki és hogyan működik egy ilyen, de hiába. Ezért kénytelen voltam magam útnak indulni, hogy beszerezzem. Utoljára 1924-ben vagy 1925-ben voltam rendes bevásárlókörúton. Akkoriban az ember rövidáruüzletbe vagy szappanboltba ment. Manapság a borotvát drogériában kell beszerezni. Krömeier kisasszony elmagyarázta, hogyan jutok oda. Amikor
megérkeztem, meg kellett állapítanom, hogy a drogéria fogalma egészen más üzletet takar, mint az én időmben. Régen a bolt mélyén volt egy pult, és mögötte az áru. Manapság a pult a kijárat közelében van elhelyezve, és mögötte nincs semmi, csupán a kirakat belső oldala. Az áru bárki emberfia által hozzáférhetően, végtelen polcrendszereken sorakozott. Ebből először arra következtettem, hogy több tucat eladót foglalkoztatnak a boltban, csak nincs egyenruhájuk. Aztán kiderült, hogy azok a vevők. A vevő maga szedte össze, amire szüksége volt, aztán szaladt vele a pulthoz. Rendkívül rossz benyomást tett rám ez a módszer. Úgy éreztem, olyan udvariatlanul viselkednek velem, mint azelőtt szinte soha. Mintha mindjárt az üzletbe lépve világosan értésemre adnák, hogy azt a pár vacak borotvapengét szedjem össze magam, a drogista uraságoknak jobb dolguk is van."
szerk: SicTransit, illegális tevékenységre utaló részt kivettem.
Téma: Könyvtár / Olvasószoba: Irodalmi élmények (Megtekintve 78957 alkalommal)