Lehet, bennem van valami máshogy összerakva, de attól nem érzem magam kevesebbnek, hogy máshogy gondolkodom, másban hiszek, mást tartok értékesnek.
Tranyó,
a hitviták már csak ilyenek :-)
Gondolkodtam ezen a szép eszkaláción, ami úgy kezdődőtt, hogy felraktam egy képet egy automata óráról.
Többeknek tetszett. Mások felvetették a mechanikus szerkezetek gyengeségeit: miszerint nem eléggé pontosak. Jöttek a pro és kontra érvek, kultúráltan szépen.
Majd jött a te bejegyzésed, miszerint: "Lelke van? Pont le..om Lehet attól még kedves tárgy, amit mindig magadnál hordsz, de egy óra legyen pontos. Minél pontosabb, annál jobb, mint óra.
"
Azt hiszem ennél a bejegyzésednél gondoltam, hogy egy kicsit erős megfogalmazás a pont leszarom. Legalábbis nekem kicsit horzsolt. Ráadásul nem is rád vall, hogy ilyen hangnemű nyilatkozatot tegyél.
Ezért aztán úgy gondoltam, hogy egy kicsit vicces, egy kicsit élcelődő módon elveszem az élét ennek az általad "pont leszarom" ként fogalmazott, határozott véleménynyilvánításnak, azzal, hogy amellett érvelek, hogy egy órának (meghatározott határok között) nem csak a pontosság a fő ismérve.
Nem sikerült. Te mindvégig kitartottál álláspontod mellett. Majd a végén kikérted magadnak, hogy ha lehessen saját véleményed.
Nos ez tipikus esete annak, hogy egy agresszorból, milyen ügyesen lehet áldozatot csinálni. A végén ugyanis én lettem az agresszor. Ügyes! Határozottan ügyes.
Az hiszem ezt a psychológiában szerep játszmának hívják, de erről Józsi tudnak pontosabbat mondani.
http://vitaminbank.hu/eric-berne-emberi-jatszmak-ii-resz-jatszmatar.php
