Urak,
Egy hetet töltöttem az Örségben és egy hetet a Balatonnál.
Az Örség az egész család kedvenc környéke. Nagyon kedveljük a tájat és az ott élő embereket. Minden évben legalább kétszer ellátogatunk, több napos kirándulásokra, illetve nyaralásra.
A Balatont szintén szeretjük. Jó a víz és a felvidéki borpincéknek nincs párjuk.
Nos a nyaralás kedvéért még kettő fejezetet felteszek!
A borotva titka
Kilencedik fejezet:
Az indulás
Bent a házban az előszobatükörben végignézett magán: Arca koszos és fáradt volt, ruhája zilált, tépett. Rendbe teszem magam. - motyogta. - Felfelé indult a csigalépcsőn, de megakadt a szeme a nappaliban a lemezjátszón. Visszalépett. Némi rövid válogatás után a Mozart, piano concerto, no. 21.-t tette fel. Könnyed és nyugtató. Egy ilyen éjszaka után erre van szükségem. - gondolta. - Fent, a fürdőszobában hosszasan zuhanyozott. Átfázott csontjait felmelegítette a lágyan masszírozó meleg víz alatt. Utána előkészítette a borotválkozást. Valami vidám illatú szappant keresett, hogy jobb kedvre derüljön. Némi matatás után talált egy GFT ibolya illatú szappant. Ehhez a BK 4 borz pamacs illik. - Gondolta- Aztán egy piros nyelű mosolygós 13/16-os Sheffield-i borotvát vett elő a gróf gyűjteményéből. Miután a habot felkente az arcára, úgy döntött vár egy kicsit, hadd puhuljon tovább a szőre. Így hát lement a konyhába, ahol. kinyitotta a terasz ajtót. Kint a madarak a tegnapi maradék morzsákat csipegették. Feltett egy kávét. Olyan kellemes volt ott lent, hogy visszament a fürdőszobába. A szekrényből előkeresett egy kisebb kézitükröt, majd azt a többi borotvaeszközzel, törölközővel együtt levitte a konyhába. Itt fogok borotválkozni, - gondolta.
A tükröt felakasztotta az ablakkilincsre. A frissen főzött kávét illatával megtelt a konyha. A nap ragyogóan sütött. Jólesően melegítette. A zene pedig már jó ideje nyugtatta felborzolódott idegeit. Megállt. Tökéletes pillanat! Aztán a szíjon elkezdte megfenni a borotvát. A mosolygós penge fenése egy kicsit trükkös volt. Csuklóból kellett húznia, hogy végig a bőrön maradjon az élszalag. Közben az ibolyaszappan kellemes visszafogott illata finoman terjengett arcáról.
- Utolsó mozzanatként arcát a Les Parfums de Rosin, Rose D'homme kölnivel illatosította. Miután elkészült, összepakolt maga után. Aztán kiült a nyugágyra kávézni. A szétröppenő madarak egy idő után visszajöttek folytatni a lakomát. Élvezettel hallgatta éneküket. A vörösbegy éneke erőteljes ficsegéssel kezdődött, ami csiviteléssel folytatott, majd a végén elhúzott. A feketerigó éneke úgy kezdődött, hogy: "hű hu hű twiktwik".A cinkék pedig egyre csak az hajtogatták: "kiscipő kiscipő" meg azt, hogy : "Cin cin csere, cin cin csere". A napfény kellemesen melegítette. Behunyta szemeit, nagyot sóhajtott, ellazult és átadta magát a nyugalomnak.
Gondolatai akaratlanul a feladat körül kezdtek ismét kavarogni. Sötét erők dolgoznak, hogy ne érjem el célomat. A gonosz megtestesülésével találkoztam tegnap, és csak a szerencsémen múlott, hogy ezúttal le tudtam győzni. Ez a megtestesült gonosz a teremtő tudat terméke. Azoknak az emberi tudatoknak a terméke, amelyeket egójuk irányít-
Felült és ivott egyet kávéjából.
-Valószínűleg Torii Mototada és az én lelki értékeim nagyon közel állnak egymáshoz. Ezért választhatott a borotva, ezért voltak azok a vegyes emlékképek a minap, és ahogy apránként közel kerülök Torii lelkéhez, az úgy erősödik és kel életre. Azaz, hogy szabadul a borotvából. Legutóbb már beszélt is hozzám és a borotva visszaadásával bebizonyosodott, hogy kisebb tárgyakat képes mozgatni. - gondolta. -
A napot most kis felhők takarták el. A szél is felerősödött.
- Kétség kívül a hűség, az egyik alap erény, de hogyan találhatok a többire? Az igazat megvallva erre sem találtam rá, hanem az események úgy hozták, hogy a szerint cselekedtem. Hát ilyen egyszerű lenne? Elég annyi időt eltölteni ebben a világban, hogy az összes erényre történjen egy esemény? Vagy elég csak végigvenni azokat, szépen sorjában? Mindenesetre itt a házban, magányosan nem lesz sok élethelyzet, hogy az összes erényt megéljem. Útnak kell tehát indulnom, ebben a gyönyörű világban, és addig kell mennem, még a végére nem érek. Most, hogy ezt végiggondolta, kinyitotta szemét, és felkelt.
Nem fogok csak úgy elindulni, hanem szépen felkészülök. - folytatta töprengését.
Bent a házba és nekifogott a szükséges holmik összeszedéséhez.
Először is valami térképfélét kezdett keresni, ami hasznára lehet a tájékozódásban. Kisvártatva talált is egyet az íróasztal fiókjában, egy iránytű társaságában. Apránként bejárta a házat és összeszedegette a szükséges holmikat. Délutánra egy kupacba rakta össze azt, amiről úgy gondolta kellhet. A koraestét válogatással töltötte. Végül estébe nyúlóan fejezte be a csomagolást. A borotváktól kezdve a tűzszerszámon át a kulacsig, élelmiszerig minden egy nagyobb hátizsákba pakolt.
- Jó volt ebben a házban. Otthonnak tökéletes lenne. Jól éreznénk magunkat a családdal. - gondolta.
Elfogta a honvágy. Felment a hálószobába az utolsó éjszakát ágyban tölteni. Elvégre nem tudhatta mikor fog megint hasonló körülmények között pihenni. Reggel nagyok korán kelt. Kitakarította a házat, elmosogatott, és bekészített a kandallóba, arra gondolva, hátha még visszatér. Aztán gondosan végigjárt ismét minden helységet és ellenőrizte a spalettákat, ablakokat. Kilenc óra körül végül felvette hátizsákját, kilépett az ajtón, és gondosan bezárta. Mielőtt belépett volna az erdőbe, megállt és visszanézett. Aztán elindult a hegygerincen felé.
Tizedik fejezet:
A horgász
Az ösvény a tűlevelű örökzöldek birodalmából fokozatosan a lombhullatók regnumába váltott. Legnagyobb örömére a tölgyek között rengeteg szép, egészséges tinórut talált. Családi gombászások boldog, vidám emlékei buzogtak fel emlékezetéből. Szinte hallotta kislánya csengő hangját, ahogy szólítja őt egy-egy megtalált gombához. A felesége kedves nevetését, és szeretett szófordulatait. Szíve elszorult, szemei megteltek könnyekkel. Megállt, mély levegőt vett. Ivott, hogy megnyugodjon. Aztán tovább ment. Sokat szedett.
- Jó vacsorát készítek a friss gombából, a maradékot meg leszárítom. - gondolta.
A délelőtt így telt el. Közben egyre beljebb kóborolt a rengeteg erdőbe. A nap kellemesen sütött, az ösvény egyre mélyebbre nyújtózott az erdőbe, váltakozva, hol hegyre fel, hol hegyről le. Dél körül megállt egy alkalmasnak tűnő helyen. Lepakolt. Hátizsákjából hideg élelmet vett elő. Kenyeret, maradék sültet. Kulacsából a víz még mindig kellemesen friss és hűvös volt. Elverte éhét. Szusszant egyet. Aztán átválogatta a gombákat. Mikor ezzel is végzett körülnézett, tájékozódott. Elővette a térképet és az iránytűt. Nagyjából bejelölte, hogy hol lehet a hegyi otthonhoz képest. Aztán folytatta útját. Már jócskán hosszúak voltak a késő délutáni árnyak mikor a fák ritkulni kezdtek, és átderengett közöttük egy kis tisztás. Csak most látta meg a lemenő napot a tisztás felett. Szeme elé emelte tenyerét és számolni kezdett. Tenyere két és félszer fért el a lemenő nap és a horizont között. Kb. két és fél óra múlva lemegy a nap gondolta. Lassan ideje éjszakai táborozásra alkalmas helyet keresnem. Ahogy kilépett a fák közül a tisztásra, nem messze egy jókora tavat pillantott meg. A parton mozgásra lett figyelmes. Egy ember horgászott. Elindult feléje. Az észrevette és bizalmatlanul méregetni kezdte. Toportyán már távolról mosolyogva integetett felé, és mikor odaért hozzá, barátságosan megszólította:
- Jó napot kívánok!
- Jó napot, kihez van szerencsém?- jött a válasz
- Bócsay Gábor vagyok.
- Én meg Tibor. Aztán honnan? És csak így egyedül? Errefelé nem szokás bárki ember fiával találkozni.
- Egy napi járóföldről, a hegyekből jövök. Ott fent van az otthonom. És egyedül. Gondoltam bejárom a környéket. Megismerem kicsit. Mosolygott továbbra is Toportyán.
- Az ember hosszasan, szúrósan nézte, aztán megszólalt: a barátaimnak Salmo.
- A halak után?
- Igen nagyon szeretem őket. Különösen a pisztrángokat. Tudja, valamiért úgy érzem, lelkileg kötődöm hozzájuk. Mintha a testvéreim lennének. Nem is tudom, miért nem hagyok fel a horgászattal. De valamit csak kell a családnak is vinni, ha már nagyon unják a zöldséget. Nagyritkán kijövök pecázni. Persze én nem eszem halat.
- Szólítson Toportyánnak. - mondta, miközben leguggolt mellé. - Meg tudom érteni, hogy szereti a halakat. Kedves teremtmények. - aztán egy darabig hallgattak.
- Nézze, szedtem jó sok gombát. Mi lenne, ha visszaeresztené a halait és helyettük együtt készítenénk a gombákból valami finomat. Van elég, hogy az egész családja jól lakjon. És szívesen meg is mutatom, hogy melyeket érdemes szedni.
- Csakugyan ért a gombákhoz és meg is tanítana rá?- Kérdezte Salmo
- Miért ne? Ma este gombát vacsorázunk, és ha gondolja, holnap indulhatunk is gombászni.
Így hát visszaeresztették a halakat Salmo legnagyobb örömére és elindultak otthonába. Jó háromnegyed órát gyalogoltak a parton. A tó partját végig az erdő szegélyezte. Néhol egészen a tóig ért. Ilyenkor az út kis ösvénnyé zsugorodott. Érdekes módon, annak ellenére, hogy csak ő ismerte az utat, Salmo ment hátul és igyekezett eltüntetni nyomaikat. Végül Toportyán megkérdezte: Miért igyekszik eltüntetni, hogy erre megyünk?
- Errefelé a vadon igen furcsa és veszélyes. Különösen éjszaka. Azért is nem laknak erre sokan. Ezért voltam magához olyan bizalmatlan az elején. Már hosszú évek óta nem találkoztam senkivel. Legalábbis olyannal, aki rendes ember lett volna.
- Ahhoz képest igen hamar a bizalmába fogadott.
- Maga tisztességes embernek néz ki. No meg a kóbor lelkek többnyire sötétedéskor jönnek elő, a köddel. És gyűlölik a napsütést. Ősszel és télen fokozottan elővigyázatosnak kell lennünk még nappal is.
- Akkor miért vannak még itt? Miért nem költözik be a családjával a faluba? A hegyről láttam, hogy lent a völgyben van is egy falucska.
- Mi magunknak való emberek vagyunk. A falut megfertőzte az új isten: a mammon. Inkább itt élünk és boldogok vagyunk. Tudja, mi megdolgozunk azért. amink van. Csak azért megyünk évente egy-két alkalommal a faluba, hogy megvegyük, azt, amit nem tudunk magunknak előteremteni. Nem pazarolunk, de nem is fukarkodunk. Amink van jó minőségű, de nem fényűző. No meg szeretjük az egyszerű dolgokat. Meg, amit a természet ad. -
Míg mesélt, lassan egy sziget magasságához értek. Alkonyodott. A tó túlsó vége felől a köd elkezdett összeállni.
- Sietnünk kell- mondta Salmo.
- Nosza! Mondta Toportyán és gyorsított léptein.
- Nem arra barátom! - mondta Salmo és megállt a szigettel szemben a fövenyen. Tarisznyájából kürtöt vett elő és háromszor megfújta. Kisvártatva három kürtszó válaszolt valahonnan. A víz annyira vitte a hangot, hogy nem lehetett megáll apítani honnan jött a válasz. Aztán jó tíz perc múlva egy kis csónak jelent meg a vízen. Még tíz perc és orra a fövenyre ért. Egy fiatal lány ült benne.
- Szervusz, kislányom ? Üdvözölte Salmo, a lányt. Ez az Úr itt Bócsay Gábor, és Ő, mutatott a leányra, a lányom Rózsa.
- Örvendek kisasszony, szólítson Toportyánnak!
- Toportyánnal horgászás közben találkoztam. Nem ismeri a környéket és felajánlotta, megosztaná velünk az általa szedett gombákat, mutatott a kosárra Salmo. No meg nem biztos, hogy megérné a reggel idekint.
- Akkor induljuk is - javasolta Rózsa. ? A köd kezd leszállni.
Rózsa és Toportyán beszálltak a csónakba. Salmo ellökte a csónakot és eltüntette a nyomokat, mielőtt térdig gázolva a vízben szintén bemászott volna leghátulra. Aztán nagy húzásokkal lekezdett evezni. Már a víz közepén voltak, mikor a köd elérte őket. Salmo tökéletesen ismerte a tavat. Apránként minden felől furcsa neszeket lehetett hallani. Ágak ropogására, vízcsobogásra, magas hangú üvöltésekre, hörgésekre. A ködben nem lehetett megállapítani honnan jönnek a nyugtalanító hangok.
Toportyán kérdőn nézett Salmora, aki a szája elé tette ujját, és tovább evezett hangtalanul.
Aztán partot értek. Mindhárman kiléptek a földre. Minden holmijukat a csónakban hagyták. Toportyán és Salmo - egyszerre fogták meg a csónakot ellentétes oldalán és a fák közé vitték, ahol lerejtették az avatatlan szemek elől.
Most Salmo mutatta az utat. Középen Rózsa ment. A sort Toportyán zárta. A szigeten voltak. A sűrű erdőben a csapás aránként kis ösvénnyé szélesedett, a sziget belseje felé.
Mindenfelé szederbokrok nőttek a fák alatt. Egyre sűrűbben. Végül már nem lehetett tőlük tovább menni. Ekkor Salmo megállt és a közvetlenül előtte álló óriási tölgyfa törzsét kinyitotta. Odabent létra vezetett lefele.
- Na, most Rózsa előre megy, maga meg utána. Én mindjárt jövök, ?mondta Salmo. Toportyán csodálkozott, hogy mire ez a nagy bujkálás, de nem szólt semmit. Jó három méter mászás után leértek egy tágas folyosóra, amit csak akkor látott Toportyán, mikor Rózsa zseblámpát gyújtott.
Nemsokára Salmo is megjelent a folyosóban. Jó ötven métert tettek meg. Aztán hirtelen egy másik létránál találták magukat. Salmo mászott fel elsőnek egy csapóajtón keresztül. Egy kis bódéban találták magukat. Salmo kinyitotta az ajtót, ami kulcsra volt zárva. Egy kőfallal körülvett nagy kertbe léptek ki. Három óriási kutya nyargalt feléjük.
- Zeusz, Apolló, Hermész, nyugalom- Szólította meg őket gazdájuk.
- Barát! Nem bántjátok!- mutatott Toportyánra.
A kutyák morogtak, aztán hangos szuszogással végigszagolták Toportyánt.
- Most már biztonságban vagyunk. Kint a tavon, az est vagy a köd ott ér, csendben kell maradni, mert a sötétséggel és a köddel jönnek a gonosz teremtmények. Ha magára találnak, kellemtelen perceket tudnak okozni, - mondta mosolyogva Salmo.
- A vizet nem szeretik, így nem tudnak átjönni a szigetre. Persze télen más a helyzet, mikor befagy a tó. Ekkor csak a birtokot körülvevő áthatolhatatlan szeder erdő, no meg a magas kőfalak maradnak köztünk és közöttük. Igyekszünk ezért minél észrevétlenebbül élni. Többnyire a szigeten tartózkodunk. De nem itt horgászunk, és meg csak nem is a közelben vadászunk. Nem akarjuk magunkra hívni senki figyelmét. Amire szükségünk van, itt házon belül termeljük meg. Sajnos ez az ára annak, hogy úgy éljünk, ahogy szeretünk.
- És mindenben magukra vannak utalva? Nincs egy közösség, amiben élnének? Így elég nehéz lehet.
- Vannak szomszédaink, többnyire egy- másfél napi járóföldre. De ők is hasonló módon rendezkedtek be, mint mi. Van, aki elzárt völgykatlanban lakik családjával, van, aki egy eldugott fennsíkon. Ha nagyobb vadászat, vagy mézszedés van, akkor összejárunk. Segítünk egymásnak. Van, hogy együtt horgászunk többnyire lazac íváskor. Évente egyszer, ősszel pedig együtt vadászunk. Olyankor az állatok kövérebbek. Már teljesen fel vannak készülve a télre. Akkor is összejövünk, ha több emberes munkákat kell csinálni. De ez ritka. - fejezte be Salmo.
Ez alatt a három kutyával nyomukban, egy magas kerítéshez értek. A kapun túl egy belső kert. A sötétben sokat nem lehetett látni, de amennyire Toportyán kivette, gyümölcsfák, veteményesek váltották egymást. Aztán gazdasági épületek következtek. Magtár, ólak. És végül a ház. Csak a csillagok fénylettek, meg a hold. Itt még a köd sem volt olyan sűrű, mint odakint. Aztán nyílt az ajtó, a fény belülről barátságosan tódult ki, megvilágítva a portát. Az ajtóban egy kedves hölgy jelent meg.
- Hála Istennek, hogy végre itthon vagy! Már kezdtem aggódni, - mondta.
Aztán észrevette Toportyán. Salmo sietett bemutatni:
- Ez az úr Toportyán, azaz, Bócsay Gábor. Horgászás közben találkoztunk. Nem hagyhattam odakint.
- Jó estét!
- Isten hozta, Márta vagyok. Kerüljön beljebb.
A kinti nyomasztó sötétséggel ellentétben odabent világos volt és meleg. Odabent még egy kislány várta édesapját.
- Szervusz! Köszönt Toportyán, engem Toportyánnak hívnak. És neked mi a neved?
- Jó estét kívánok, Írisz vagyok.
- De szép neved van! Gyere, néz mit hoztunk édesapáddal - mutatta a gombákat Toportyán.
Kipakoltak. Közben Toportyán diszkréten körülnézett. A ház berendezése puritán volt, de egyszersmind praktikus és ízléses. Az asszony nagyon megörült a gombáknak. Toportyán gondosan megtanította a családot azokra a gombákra, amelyek a kosarában voltak. Ízletes vargánya, molyhos tinóru, piros tinóru, barna érdes tinóru, vörös érdes tinóru, kékhátú galambomba, varas zöld galambgomba, erdei csiperke. Később segédkezett a gomba elkészítésében is. Főztek egy ragyogó vargánya levest. Utána, karikára vágott főtt krumplival és szalonnával, tepsiben sült rakott gombát ettek. Az asszony nagyon örült az új recepteknek. Nem bánták, hogy nem került hal az asztalra. Késő estig beszélgettek a gombákról, szárításukról savanyításukról. Jócskán elmúlt éjfél mire ágyba lefeküdtek. Az álmuk nyugtalan volt az erdőből behallatszó folyamatos vonyítás, acsarkodás, robajok miatt. Ahogy pitymallott, elcsendesedett minden...
Folyt. Köv.
Téma: Toportyán (Megtekintve 93688 alkalommal)